KOZMA TAMÁS

Hivatalos tájékoztatás
(a G. kontra T. birtokperben)

Túrják csak uraim, ha nem unják, zsíros földjeiket! A per szünetel, a birtoklevelek elfekszenek, a mezsgye marad. Nékem tömérdek tavaszi verset jó papírra vetni halaszthatatlan.

Székesfehérvár, 2006. február 1.

Dr. K. T. sk.
törvényszéki tanácselnök

♦   ♦   ♦




Sas szárnya lebeg fölöttem
(XXI. sz. zsoltár elbeszélő modorban)


Sólyom László ma Jézus képében járt
a szobámban, vagy fordítva.
Türelmesen ücsörgött a legmesszibb sarokban,
hogy meg ne zavarja álmomat,
s őt se nyomassza hortyogásom.
Szokott szelíd (másképp fensőbbséges)
mosolya derengett arcán,
úgyhogy kilétéhez kétség sem fért.

Arra emlékszem még, hogy együtt
elbandukoltunk az Intersparba.
Kart karba nem öltöttünk, mert
nem illett volna, de azért
megvette azt a krémszínű, puha
cipőt, melyre titokban
vágytam a rendszerváltás hajnalától fogva.

Persze az Ördög most sem aludt,
mindezt szó nélkül nem hagyhatta.
Ezért tömören kifejtettem nézetemet
(közös bírói múltunkra utalva)
az állandó lakhely mélyebb értelméről, amitől
mosolya még el/lenézőbb lett.

Utunk egy kriptokommunista, kubista
házsor mentén vezetett.
Hangtölcsér nélkül, mégis átható hangon
intette a bentlakókat, hogy
saját érdekükben oltsák már el
a nyavalyás villanyt.

Otthon leültünk még pár percre csevegni,
de nejemtől sem a kávét,
sem a mazsolás túróval töltött palacsintát
nem fogadta el.


2010. július 1.